Ma reggel is találkoztam R.-el a vonaton és tudtuk, hogy délután nem találkozunk öcsém miatt. Na ja. Szóval leszálltam és mentem ismét kis tescoba. Végre beültem a pénztárba. Érdekes volt az elején, de belejöttem, csak hatalmas sort csináltam. Lényegtelen néha elszámoltam magam vagy csak bambán néztem az apróra, hogy ez most mennyi lehet, de nem számoltam. Szóval a mai munka nem volt fárasztó. Kimentem gyakorlatra és vártam öcsém hívását. Nem hívott. Nagy nehezen elértem, mikor közölte, hogy akkor végzett. Mondom cseszdmeg! Fel se ért volna 3-ig szóval hanyagoltam a hajvágást, majd hétfőn jön be, persze levágom a haját és szerdán vizsga.. Fel is dühített picit, meg miatta nem találkoztam R.-el hazafele. Hazaértem és egyálltalán nem voltam fáradt, sőt mintha nem csináltam volna ma semmit, pedig pörögtem ezerrel. Most bezséltem meg R.-el a holnapi talánkánkat, persze én úgy terveztem, hogy nem engedem haza és ott lessz nálam és hát meg is beszéltük. Holnap 1-es vonattal megyünk be a városba, ami azt jelenti, hogy vasárnapig vele leszek, majd csak akkor írok, de lehet vasárnap estig dolgozok még nemtudom. Legyen már holnap! *o*